Szerelmes sms-ek

   Szeretnék könnycsepp lenni, szemedben megszületni, végigfolyni arcodon, elégni forró ajkadon…
    van egy titkom, mely fáj és éget, csak kettő szó: szeretlek téged…

   Szeretnék az álmod lenni, alvásodban veled lenni, szeretnék a pilláidon, minden éjjel megpihenni,
   s álmot hozó csókjaimat ajkadra lehelni...

   A legdrágább kő mindent karcol, de maga nem tűr karcolást, a legdrágább szív inkább vérzik,
   de nem sebez meg soha mást...

  Ne titkold el mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél.
  Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad...

  Írok valakinek, aki nem is várja, könnyes szemem, mindig csak őt látja. Írok valakinek remegve és félve,
  egyetlen órában mindent elmesélve. Most csak arra kérlek, pár sort te is írjál, de ha szíved másé, sose  válaszoljál.

  Úgy szeretném elmondani, hogy szeretlek téged, mindig eszemben vagy, bárhová nézek.
  Úgy szeretnék két szemedbe mélyen belenézni, s elmondani, nélküled nem érdemes élni.
    

  Fáj a szív, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet...

  Valakit megszeretni egy pillanat is elég, de felejteni egy élet is kevés...

  Csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.

 Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, minden édes csókod a számon felejtett.
  Már csak akkor tenne igazán szépet, ha mindörökre nekem adna téged.

 Nélküled üres, kihalt a világ, jöjj kedvesem, úgy vágyok rád.

 Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne életem.

 Feküdj az ágyba, betakarlak, hunyd le szemed, megcsókollak álmodj rózsát, szép világot álmodra majd én vigyázok.

 Távol vagyok, mégis veled, ugye érzed, fogom kezed.

 Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki nem szeret,

 ne félj, én mindig itt leszek veled.  

 Ha a csókok esőcseppek, én egy tengert küldök. Ha az ölelések falevelek, akkor egy erdőt küldök.
 És ha a szeretet örök, akkor én az örökkévalóságot küldöm neked.

 Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj.
 Téged kereslek, utánad vágyom, nem hiányzott így még senki a világon.

 Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.

 Bársonyos reggel köszöntsön téged, de gyönyörű álmod ne érjen véget.
  A nap simogasson, mintha ott lennék nálad, mintha én simogatnám gyengéden a vállad.

 Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon. 
 Karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.

 Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna.
  Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.

 Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak.
 Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, s mindig szeretni foglak.

Valaki mindig csak rólad álmodik, valaki szemében miattad könny ragyog és ez a valaki, hidd el, én vagyok.
 Ha fába betűt vésnek, belepi a moha, de a szív mely téged szeret, nem feled el soha.

 Van aki könnyen eléri azt akit szeret, van aki sír szenved, mire övé lehet.
  Van aki nevet, mert könnyen tud feledni, de van aki meghal, mert nagyon tud szeretni.

Szemed ragyogása nekem az élet, de ha másra ragyog, az nekem a végzet.

 Tudod, hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik, valaki szépet.
  Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.
 

  Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér mindenkincset!
  Egy forró csók, melytüzes a vágytól! Érzem örökre hozzád láncol!

  Kicsim, csak azt szeretném megkérdezni, hogy nincs-e izomlázad, mert egész nap itt motoszkáltál a  fejemben!
 

  Szeretnélek érezni, csókjaiddal lélegezni. Simogatni arcod, csókolni a szád. S várni, hogy végre együtt lehessünk már.
 

   Gyönyörű álmot láttam az éjjel. Egy csillag szeretkezett a holdfénnyel.
   De felébredtem és rájöttem ez tény Te vagy a csillag, én pedig a holdfény.
 

   Gyűrött az ágy, s nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom.
   Üvölt a csend, és hallgat az élet, rám tör egy érzés: HIÁNYZOL ÉDES!
 

  A szüleid biztosan tolvaj űrhajósok voltak, akik leloptak két csillagot az égről és odaadták neked,
  hogy ezek ragyogjanak a szemedből, mikor rám nézel!
 

  Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok.
  Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.
 

  Este, ha kigyúlnak a csillagok, úgy fáj, hogy te ott én itt vagyok.
  Felsír bennem a hozzád szóló vágy, s rólad álmodom át az éjszakát!
 

  Szeretnék a kis kertedben nyíló rózsa lenni, minden percben illatommal, téged körül venni.
 

  Mióta nem vagy, a levegő megfagy, jöjj vissza hozzám, várok rád...
  Bocsáss meg kérlek, nagy az én vétkem, nem tudok élni, ha nem vagy velem.
 

 Mikor ébren vagyok, te jársz az eszembe, hozzád száll minden gondolatom.
 Mikor elalszom, rólad álmodok, az ólomlábú időt sokszor hajszolom.
 Várom a percet, a jöttödet, mikor a kezem, a kezedbe teszem…           
 

  Nagy cseppekben esik, szakad az eső, nélküled a szívem olyan, mint a temető
  Add a kezed újra, hallgasd meg szavam, tovább nem tudok élni egymagam.
 

  Szeretnélek átölelni, csókra, csókkal válaszolni
  Jól tudom, most nem lehet, mégis ez a képzelet.
 

   Szivem titkát írom
   E kis versbe neked,
   Rád gondolok,
   Ezt sose feledd,
   S hogy szívem mit kiván,
   Soraim betüiben keresd!
 

  Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható? Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható?
  Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek?
 

  Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém.
  Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden ami te vagy.
 

  Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak.
  Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni, mit jelent forrón, őszintén szeretni.
 

  Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legszebb álmait.
   Valaki szemében miattad könny ragyog. Hidd el, ez a valaki én vagyok.
 

  Mint édes ködből előtűnő napfény, mint először elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék  vizén a holdfény.
  Azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.
 

  Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok.
  Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak téged szeret.
 

  Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban.
  Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.

 

  Te vagy a nap, mely lenyugszik este. Te vagy a hold, az éjszaka teste.
  Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog. Tudd meg, hogy szeretlek nagyon.

 

  Gyűlölöm a napot, mert érinthet téged. Gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel.
  Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet. Elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged.
 

   El szeretném mondani, szeretlek téged, eszemben vagy, bárhová is nézek.
  Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni, és elmondani nélküled, nem érdemes élni.
 

  A legszebb érzés, ha rád gondolok. A legszebb érzés, ha rólad álmodok.
  A legszebb érzés, ha hozzád érhetek és ha veled ébredhetek.
 

  Kinézek az ablakon, látom a Holdat ragyogni, érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni.
  Ha itt lennél és megkérdeznéd, mi bajom, csak annyit mondanék, hiányzol nagyon.
 

  Nézz a szemembe, a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs.
  Fogd meg a kezem, ne engedj el soha, te vagy az életemben a legnagyobb csoda.
 

   Remélem valóság lesz minden édes remény, mely ott él a szívünk rejtekén.
  Az élet és a remény tárt karokkal vár, s hogy szép lesz-e, az csak rajtunk áll.
 

  Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel.
  Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan aki el is érheti.
 

  Valakit megszeretni egy perc is elég, valakit elfelejteni egy élet is kevés.
  Legyen az élet bármilyen mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha.
 

   Halkan kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon.
  Villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még.
 

 
   Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra   vársz.
  Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság. Kár, hogy álmodom.
 

 
    Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy.
   Te vagy a reménységem csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka.
 

   Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi.
  De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.
 

  Remélem valóság lesz minden édes remény, mely ott él a szívünk rejtekén.
  Az élet és a remény tárt karokkal vár, s hogy szép lesz-e, az csak rajtunk áll.
 

  Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog.
  Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.

 

  Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, valami fáj.
  Téged kereslek, utánad vágyom, nem hiányzott így még senki a világon.  
 

   Soha ne feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom Hozzád menekül!
  Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szívverésem!

   Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém.
  Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden ami te vagy.

 

   Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem.
  Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.

 

   Csendes éjszakában elkerül az álom, minden porcikámmal te utánad vágyom.
  Suttog a némaság ábrándos meséket, azt súgja halkan, látni szeretnélek.

 

  Tenger partján a víz és homok, így együtt szép e két dolog.
  Együtt vannak, ölelkeznek, minden percben szeretkeznek.
  Álmomban én homok lettem és a tenger vízében rád leltem.

  Szerelmes szívem rólad mesél, add a kezed, vár egy új világ.
  A boldogság kapuján együtt lépünk át, őszinte érzéssel egy életen át.  

 Sóhajom messze száll, elviszi a szél, remélem egyszer, hozzád odaér.
 Te vagy az éjjelem és a nappalom, tudd, hogy szeretlek, rólad álmodok.    

  Szerelem szavát suttogja az erdő, amerre járok, madárdala száll.
  Rád vár a szívem, hát add a kezed, hallgassuk együtt e szép éneket.          

 Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható.  
 Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.

 A világ számára csak egy személy vagy, de számomra, te vagy a világ. 

  Szeretnék nevetni, szívből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni, 
  minden reggel melletted ébredni, és édes csókkal álmodból ébreszteni.

  Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled borús, felhős az ég.    
   Csak veled látom szépnek a napot, téged szeretlek, remélem tudod. 

  Mosolyogj rám, mikor átölellek, súgd fülembe azt, hogy "Szeretlek"!
  Halovány arcodat simogasd kezemmel, ölelj magadhoz és soha ne engedj el!                         

  Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. 
  Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad. 

  Erős a sodrás, elvisz az ár, más csókol, más szeret, más karja zár.
  Emléked őrzöm, szívembe temetem, jusson eszedbe, soha sem feledem. 

 Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szád, nézni a szemed.
 Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet, érted tenném, és mindig csak veled. 

  Úgy szeretnék sokszor vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni.
  Szép szemedbe nézni, csókolni a szád, s veled tölteni minden éjszakát. 

 Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett a ragyogó szép szemed.
 Messze vagy tőlem, még sem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szívembe zárva.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!